Turbuly Lilla: A semmibe nyíló ajtó

Federico García Lorca: Ha elmúlik öt év – Az Idő legendája -
…túllépteti a nézőt a hagyományos, történetre koncentráló befogadói alapálláson.
…túllépteti a nézőt a hagyományos, történetre koncentráló befogadói alapálláson.
Alakításaikban mindenkinél – különleges pillanatokban – többször „minden körbe ér”…
Ha egyszer lent vagy, lejjebb még csúszhatsz, ellenben felfelé már nem vezet az utad.
…gyönyörűséggel tölti el az irodalomszerető néző szívét, hogy ebből a pénztörténetből micsoda szavak, mondatok szikráznak ki.
Visky Andrej nem a múlt század eleji ír vidékről, inkább a mai erdélyiről szeretne képet adni.
Az ember a színházban nem mások hülyeségén szeret nevetni, hanem – közvetetten – mindig önmagát röhögi ki boldogan.
Szinte csak a monológok maradtak meg, a dialógusokat inkább a nézőknek mondják, vallomásként, ám a sokféle nonverbális akció annál intenzívebb kapcsolódást teremt másokhoz.
Ahogyan a trójai birodalom és kultúrája anno pusztulásra ítéltetett, ugyanúgy eltűnőben van napjainkban a több évezredes humán műveltség.
Anton Pavlovics Csehov: A Platonov
Egy önző és gyenge ember, aki nagyon eltévedt a saját életében.
Azt sugallják nekünk a Petőfi Sándor utcában, hogy az elmúlt 100 évben a szabad levegőt és a közösségi tágasságot nélkülöztük a leginkább.