Turbuly Lilla: Családi történetek
Beszámoló a debreceni DESZKA Fesztiválról 1. -
Az Eltűnő ingerek nem cáfolt rá a szakmai beszélgetéssel felfokozott várakozásokra.
Az Eltűnő ingerek nem cáfolt rá a szakmai beszélgetéssel felfokozott várakozásokra.
Idén Pass Andrea a díszvendég.
Tegnap a tatabányai Jászai Mari Színházban kiosztották a MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivál díjait
Ahogyan a trójai birodalom és kultúrája anno pusztulásra ítéltetett, ugyanúgy eltűnőben van napjainkban a több évezredes humán műveltség.
Hajdu Szabolcs módszere az, hogy leszed minden felesleges színészkedést, minden túlzó gesztust.
Szubjektív portré: Csábi Annával Benedek Zsolt beszélget –
„Rendezőként tudtam, hogy milyen figurára van szükségem, színészként viszont már nem, hogy azt játszom-e.”
Anton Pavlovics Csehov: A Platonov
Egy önző és gyenge ember, aki nagyon eltévedt a saját életében.
Jászai Mari Színház, Tatabánya, 2019. március 20-24.
Azt sugallják nekünk a Petőfi Sándor utcában, hogy az elmúlt 100 évben a szabad levegőt és a közösségi tágasságot nélkülöztük a leginkább.
A komoly témák és a vígjátéki forma találkozása azt a veszélyt rejti magában, hogy az előadás valahol a kettő között marad…
NPI úgy tudja kipróbálni a „fizikai színház” ismert és tanulható eszközeit és módszereit, hogy már rögtön éretten, egyénien kezeli azokat.
Zakariás Zalán rendezése a jelenetes építkezés ellenére is egységes, sodró, látványos előadássá áll össze.
A néző számára nem a gyilkosság lesz tehát drámai erejű, hanem a terápián kibukkanó vágy a gyilkolásra…
Szülei férfitársadalma rutinosan, álszent ideológiákkal takargatja a bűneit.
Bagossy dramaturgként is rendező.
Formabontó kísérletnek ad otthont az Artus Stúdió 2019. március 2-án és 3-án.
A monodrámák nagy dilemmája ez: színész és szerep kényes egyensúlya.
„Nem arra gondoltam, hogy mi a realitás, hanem arra, hogy mire vágyom.”
Irigyli is az ember Jánost, a szerencsés férfit, aki a színpadon zakóban, fekete kalapban ölelgeti-csókolgatja-tapogatja Böskét, és még jól össze is gabalyodnak egymással…
Ez a temesvári előadás annyira felemelő, hogy én mostanság legszívesebben Csábi Annának képzelem magam.