Hihetetlen, hogy ez a két 17 éves fiatal micsoda intenzitással, karnyújtásnyi távolságból is hitelesen, félrecsúszott pillanatok, mozdulatok nélkül teszi elénk ezt az örök példázatot.
„Micsoda élmény itt, a csillagos ég alatt aludni, és a madarak csicsergésére ébredni.”
Szerintem a férfi és a női agy más. Ám a lelkek is találkozhatnak.
Nincs megegyezés-kultúránk. Nem tudjuk, hogyan gondoljunk a más véleményt, világnézetet képviselő másik félre, ha éppen egy pillanatig nem akarunk túljárni az eszén, nem akarjuk lenyomni őt...
Amikor az új vezetés megkeresett bennünket, mégis belevágtunk, hogy legalább ebben a redukált formában legyenek az idén is felolvasások.
Bár nagy előny a jól megírt darab, de végül is az előadásnak (a rendezésnek) kell jónak lennie.
Bekopogtattunk a színház ajtaján. Örülök, hogy ennyi figyelmet kapunk. Játszani akarunk.
... már-már tarantinói túlzást, groteszk esztétikát idéz, ahogy ízléstelenül nyírják egymást a nemes urak.
Érdemes volna élesebb határt szabni közönségtalálkozó és szakmai beszélgetés között.
A polgári szomorújáték műfajának megteremtéseként tartja számon az irodalomtörténet.