Visszaemlékezés egy öngyilkos ávós ügyész és egy kisemmizett magyar-zsidó-özvegy-grófnő szalmaláng románcára.
Váljon kortárs fogalommá is a ZA-KO!
Párbeszédük nem képek, hanem szavak formájában mutat a világra, mely nem a szavakon kívül, hanem azokon belül létezik.
...nem halottbúcsúztatás, hanem élő búcsú.
Hihetetlen, hogy ez a két 17 éves fiatal micsoda intenzitással, karnyújtásnyi távolságból is hitelesen, félrecsúszott pillanatok, mozdulatok nélkül teszi elénk ezt az örök példázatot.
„Micsoda élmény itt, a csillagos ég alatt aludni, és a madarak csicsergésére ébredni.”
Szerintem a férfi és a női agy más. Ám a lelkek is találkozhatnak.
Nincs megegyezés-kultúránk. Nem tudjuk, hogyan gondoljunk a más véleményt, világnézetet képviselő másik félre, ha éppen egy pillanatig nem akarunk túljárni az eszén, nem akarjuk lenyomni őt...
Amikor az új vezetés megkeresett bennünket, mégis belevágtunk, hogy legalább ebben a redukált formában legyenek az idén is felolvasások.
Bár nagy előny a jól megírt darab, de végül is az előadásnak (a rendezésnek) kell jónak lennie.