Kutszegi Csaba: Nem szakadt a szív
Pintér Béla: Szívszakadtig -
...a színpadon ezúttal hiába keresünk tűhegyes, pengeéles társadalmi szatírát, politikának, kisszerű hatalmaskodóknak címzett csípős beszólásokat.
Egy nyári abszurd
Sławomir Mrożek: Egy nyári nap – a Pesti Magyar Színház és a Manna közös produkciója –
...mióta megismertem őt, elkezdtem hinni magamban. Világossá vált eddigi balsikereim oka. Az, hogy nem hittem magamban, hogy már előre elkönyveltem a kudarcot.
Turbuly Lilla: Hóhér házában akasztott embert…
Martin McDonagh: Hóhérok -
A Hóhérok is vet fel érvényes kérdéseket igazságról és igazságszolgáltatásról, látszatról és valóságról, önmeghatározásról és a másik önképének rombolásáról, de az előadásban ezek a kérdések inkább csak gondolatcsírák maradnak, nem artikulálódnak világosan, feloldódnak a komédiázásban.
Tarján Tamás: Ötvenöt millió plusz egy
Frances Ya-Chu Cowhig: A tökéletes boldogság világa –
Ha egy színmű a fenti címet viseli, a modern dráma és színház közegében valamelyest is jártas érdeklődő azonnal tudja, hogy a tökéletes boldogtalanság világáról kap képet.
Turbuly Lilla: Drámát vagy életet?
Az 1089 és a Kalucsni az Ódry Színpadon -
Egy év egy színművészetis osztály életében rengeteget számít. Ahogy jönnek sorban a vizsgaelőadások, ahogy egyre többféle szerepben próbálhatják ki magukat...
Kutszegi Csaba: Frida Kahlo és a „mesterséges intelligencia”
Dinyés Dániel – Hegyi György: Frida -
A Fridában az a legjobb, hogy létrejött, és talán további hasonló kísérletek inspirátora lesz.
Kutszegi Csaba: A Sömminél azért több kell
Cserna-Szabó András: Sömmi -
A színházban az érdekel, hogy kapok-e valami újszerű, szövegen túli pluszt, amit egyébként a regény olvasása közben – más módon – megkapok.
Pálffy Zsófi: A világ nem túl jó hely
Friedrich Schiller – Horváth János Antal – Olasz Renátó: Kitagadottak -
Az még adja magát, hogy az elvetemült srácokból álló kitagadott brigád alpárian beszél és viselkedik, előveszik a farkukat, égő cigit esznek, vagy levágott ujjat dugnak fel a Rába Roland-szerzetes ánuszába, de nem értem, hogy a Rába Roland-apa miért mondja azt, amikor szeretett Károly fia haláláról értesül, hogy az „Isten adta, az Isten bassza meg”.