Sajtótájékoztatót tartottak az Operettszínházban, amelyen Lőrinczy György főigazgatója már az elején válaszolt egy kérdésünkre, pedig még fel sem tettük.
Rusznyák Gábor remekül mozgatja a népes szereplőgárdát. Néha az az érzése támad az embernek, hogy egymásba áttűnő festményeket lát, ahogy a kisebb-nagyobb csoportok folyamatosan átrendeződve betöltik a teret.
...ma már tömegméretű a jelenség: nők, férfiak egyaránt, a kishivatalnoktól a menedzseren át a politikusig, hatalmat akarnak gyakorolni másokon.
...életszerető, életigenlő művész, aki tudja, hogy hol van a rossz oldal – és hol található a jó. Ezért éles szemű, pallérozott elméjű és erkölcsös művészként tükröt tart elénk: a társadalom elé. Nézzétek: ezek vagyunk. Nem te, nem ők, hanem mi, mindannyian.
Gulyás Ádám a címszerepben csupa erő és lendület. A megroggyant térd, a megdőlt törzs, nemcsak a test harmóniájának megbomlását mutatja, hanem az önemésztő lélek útjának egyre meredekebb, a teljes összeomlás felé vezető lejtmenetét is.
Bozó Andrea a feleség szerepében a tartásával is játszik. Mintha ez az asszony eltökélte volna, hogy úgy csinálja végig az egészet, egyenes derékkal, magasra emelt fejjel, hogy egyetlen pillanatra sem görnyeszti meg a vállát – sem konkrétan, sem képletesen.
Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy nagyregényt színpadra lehet vinni, meg lehet filmesíteni úgy, hogy az eredmény ugyanaz lesz (csak más műfajban), mint az eredeti alkotás. Miért érdemes egyáltalán terjengős epikából színházat csinálni?
Úgy szól minden Tordai Teriről, hogy ő maga egyáltalán nem lejátssza a lányát (Horváth Lili egyébként az életben is édeslánya), mellette partnere-lánya ugyanolyan kitűnően teljesít, sőt: a határozott, karakteres lány állandó szerepe mellett két másik markáns alakot is megjelenít...