… a szatíra (?), a dokumentarista színház (?) eszközeivel próbálja a közélet és a politika elvtelen gerinctelenségét, céltalanságát és megvásárolhatóságát bemutatni.
A közös nevező: személyesség, szabadság, itt-lét.
…nem nehezíti az improvizáció a színdarab létrejöttét, mert amikor sor kerül rá, a történet jó része már felépült, csak a színészek még nem tudják.
A második nap utolsó előadása viszont olyan igazságokat vág a képünkbe, melyeket utálunk elismerni. Például hogy degenerált szarevők vagyunk.
Kell egy kis idő, amíg ráérez az ember arra a szabadságra, hogy hagyhatja a fenébe a fejtegetést.
A Kolozsvári7 keretében három előadással vendégszerepelt a Bethlen Téri Színházban a Váróterem Projekt. A függőségekről szóló Occupy Yourselfben (r.: Cosmin Matei) Hatházi Andrást pszichiáterként láthattuk. Az előadásról kérdeztük.
…úgy őrzi meg a mese optimizmusát, hogy közben kimondja, néha a legjobb szándék sem elég. Biztat, de nem ámít.
A Parental Ctrl-ban egyszerűen elbűvölő, hogy a három előadó keresetlensége, helyenként antiszínházas színjátszása igen színvonalas, néha kifejezetten bravúros előadói (ének)tudással párosul.