A kaland- és poénvágyó néző leselkedővé válik, hiszen a való életben, bármennyire is kíváncsiak vagyunk, inkább elsétálunk a hasonlóan kellemetlen történések helyszínéről.
…mert jó együtt lenni. Talán ez a legfontosabb.
Az előadás két fő alakja a régmúlt idők férfijai közé tartozik: nem érzékelik a nemek viszonyában a változásokat.
Szinte csak a monológok maradtak meg, a dialógusokat inkább a nézőknek mondják, vallomásként, ám a sokféle nonverbális akció annál intenzívebb kapcsolódást teremt másokhoz.
Bagossy dramaturgként is rendező.
…a határozott férfi nem beszél az érzelmeiről, az alárendelt nő igazodik az elvárásokhoz.
Térey regényének Bíró Bence és Dömötör András készítette színpadi adaptációja és megvalósítása a lélek elbizonytalanodásának a története.
Rudolf Péter régen volt ennyire jó, mert ezúttal színészetének humoros, (ön)ironikus dimenziója helyett az érzelmesen drámait látjuk.
…a mardosó félelem mechanizmusáról szól, amelynek megtapasztalásához természetesen nem kell feltétlenül a sztálini Szovjetunióba képzelni magunkat.
Hegymegi Máté fenti darabból készült gondolatgazdag rendezésének fő témája az evolúció kritikája.
Mintha nem sokkal az édenkertbeli kiűzetés után lennénk. Ám a szentség már kiveszett e tájról, csak a profán maradt.
Azt sugallják nekünk a Petőfi Sándor utcában, hogy az elmúlt 100 évben a szabad levegőt és a közösségi tágasságot nélkülöztük a leginkább.
Kovalik Balázs rendező a polgári színműtől az opera mozdulatlansága felé tartva állította színpadra Térey János utolsó drámáját az Örkény István Színházban.
A színésznő játéka nem az apáca rejtett nőiségét, inkább a nagyon is látható érzékiségét hangsúlyozza.
Eleinte Kreón sem áll távol a nézőtől, hiszen háború után az állam rendje valóban majd’ mindennél fontosabb.
A két jól megírt szerepet úgy játsszák a színészek, hogy azzal továbbgondolásra késztetik a nézőt.
A hispán népi szólásban a kertész kutyája nem éhes és nem eszik az ételből, de a többieket sem engedi a tálhoz.
A Vígszínház mutatós látványvilágú előadása közel áll a haláltánc műfajához, hiszen többen egy életszakasz végére érnek.
Nincs kiszállás az emberfeletti játékból, de a kikerülhetetlen elmúlás inkább vigasztaló most, semmint rémítő.
A rendező és színésze az előbbi lakásán próbál. A készülő előadás monodráma, amely a Beszélgetések Sheryl Suttonnalcímű Pilinszky-esszéregény betét sztorijára épül.