„Felszabadító és felemelő munka volt”

Beszélgetés Urbán-Szabó Fannival
Mindig is vonzott a tatabányai közeg, azonban bele se mertem gondolni, hogy egy ilyen csapattal dolgozhatok majd pályakezdőként.
Mindig is vonzott a tatabányai közeg, azonban bele se mertem gondolni, hogy egy ilyen csapattal dolgozhatok majd pályakezdőként.
Itt nem kell azzal foglalkozni, hogy ennek a rendőrnek miért van az egyenruhája alatt latex alsónadrág, miért van a körme pirosra kifestve, miért jelenik meg aztán parókában és női ruhában, miért lesz bedrogozva…
… ahogy összeálltak a felvonások, azt vettem észre, hogy zsigerileg megmozgat, ami a színpadon történik, az összes félelmemet, fájdalmamat, kérdésemet megrezgeti.
Hogy valójában létezett-e Cili vagy sem, az teljesen mindegy, mert Cili van. A regényben és az előadásban is…
A független szféra túltelítetté vált: a működési támogatásoknál ugyanarra a pénzre évről évre egyre több társulat pályázik, és a színházi terek kapcsán is ugyan ez a helyzet.
Rövid idő alatt, koncentráltan átadni egy történetet.
Beszélgetés Kutszegi Csabával
…nem tartok csúnyának semmilyen hangalakot, legfeljebb az lehet csúnya, amire és ahogyan használjuk őket.
„Ha semmit nem közölsz vele, akkor az csak cirkusz marad.”
Én monogám típus vagyok, a Bárka Színházban (egészen a megszűnéséig) 14 évet töltöttem. Nem szólam, hogy nagyon szeretem a tatabányai társulatot…
Gyűjtöm a közélet drámai eseményeit, és pláne a drámai pillanatokat, ezekből merítek kitágítva, szétszálazva, a diskurzusaimhoz.