Ebben a komplex színházi nyelvi szövetben a hagyományos-realista színészi karakterábrázolás is odaillően megfér, erősen hat a drámai jelenetekben az ellenpontozás az abszurd humorral, és minden a kifejezendő tartalom – ésszel és érzékkel is megdolgozott – megjelenítését szolgálja.
Minden gyermeki személyiségjegy, mellyel Ibsen felruházza Nórát, Székely Kriszta rendezésében Fekete Ernő Torvaldját jellemzi. Torvald az, aki folyamatosan gyerekként viselkedik, ő az, aki azt hiszi magáról, hogy a világ közepe, melyet a nappali közepén álló, körülbástyázott irodája is jelez.
... irodalomtörténeti kutatás áll a rendezés mögött, úgy mondják el a színészek a szöveget, hogy értik is, és így mi nézők sem vagyunk magunkra hagyva...
... úgy érezhettük, hogy egy botrányosan ritka eseménynek vagyunk szem- és fültanúi: emberek beszélgetnek, egymásra figyelve, önmaguk sebezhetőségét is megmutatva, életről és művészetről.
Jeles András rendezése Nóra távozására fekteti a hangsúlyt. Arra, mi játszódik le a nőben, mire végül úgy dönt, hogy elhagyja férjét és közös otthonukat.
... az ingás, ez a folyamatos bizonytalanság egy lehetséges összeérési pont a mával.
A részegség itt egyfajta tükör vagy mikroszkóp, ami lehetővé teszi, hogy általa józanul szégyellt vagy rejtegetett gondolatok, érzések is feltáruljanak.
... a történelem maga is dadaista, minden és mindennek az ellenkezője is igaz benne – a politikai és a tankönyvkiadói érdekek szerint.
Kabarészagú az előadás, mert annyira sztereotipikusan építi fel a karaktereket, és sok helyzetben annyira közhelyes humorral fűszerezi a párbeszédeket, hogy tapintani lehet az el nem sült poénok hűlt helyét.
...a Pestiben valamiért fontosnak tartották a moliѐre-i előzmények hangsúlyozását is. És nemcsak a színlapon, hanem a játékmódban is.