Kutszegi Csaba: Mi vár rád, cívisváros?
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya / Csokonai Színház -
… azt üzeni a debreceni közönségnek, hogy a jövőben a cívisvárosban senki ne számítson elbűvölő-bájoló, zenés remény színházára.
… azt üzeni a debreceni közönségnek, hogy a jövőben a cívisvárosban senki ne számítson elbűvölő-bájoló, zenés remény színházára.
…mindezek a meg nem értett, meg nem értő, kívülről nézve valahol mégiscsak szerethető figurák – mi vagyunk. Más kérdés, hogy jobb lenne, ha nem mi volnánk.
Henitől jött az ötlet, hogy vegyük fel a kapcsolatot a Swappis Ruhaforgóval. Ez egy ruhacsereberélő vállalkozás, csodálatosan környezettudatosak, a ruha nem a szemétben végzi, hanem olyan ember polcán, aki éppen arra a darabra vágyott.
…ez egy szokatlanul könnyű próbafolyamat volt, tudtunk egy irányba menni, kicsit meg is ijedtünk ettől a problémátlanságtól, mert az mindig gyanús, ha ilyen ideális a próbaidőszak.
Ritkán tapasztalom, hogy az íróasztalnál megírt kész drámáknál a mélység mellett a humor is bátran megjelenik.
A kiugró egyéni teljesítmények mellett a társulati összjáték teszi emlékezetessé az előadást.
…mindannyian, ha pl. egy fordulat lehetővé teszi, bármilyen szerepbe beleállunk, és hamar azonosulunk is vele, legyen az rendszerkedvelt politikai haszonélvező vagy kívülálló kritikus.
Abban a képben a tragikum abszurd módon ráépül a humor maradványára.
…olyan, mint Pesten a csúcsra járatott bulinegyed, csak szorozd meg tízzel. Pezsgő, energikus, inkluzív, egymás mellett bulizik az egyetemista, a díler, a prosti…
… a darab és az előadás ugyanis inkább rejtvényfejtésre ösztönzi a nézőket, minthogy egyértelmű válaszokat adjon.
…nem volt zsűri, nem osztottak díjakat, így, a versenyhelyzet kiiktatásával a fókusz még inkább az együttlétre és a szakmai párbeszédre került.
Hazugság, álszentség, elfojtott indulatok, eltitkolt vágyak dolgoznak az elegáns, jómódú európai felszín alatt.
…az első napokon látott előadásokban báb csak mutatóba akadt. A házigazdák Tüskevárában például Csikasz, a puli.
Igaz is, miért ne lehetne hinni benne és forrón szeretni azt az istent is, akit mi teremtettünk magunknak?
Villámlik, mennydörög, zongorát kapnak szét és szerelnek össze, a szereplők más és más alakban térnek vissza, létrán és kosárpalánkon lógnak, tombolnak, vér folyik és labdák szállnak. Az Örkény társulata pedig remekel.
Egy tipikus mai, partidrogos éjszakán a nyomorult, kéjenc Ottó (nem mellesleg Gertrudis öccse) ősi magyar szürke marha fejét magára öltve, a szent korona árnyékában teszi magáévá a sunyin bedrogozott, öntudatlan Melindát, a nagyúr hitvesét.
…nem szimplán arra kell ma rádöbbenjünk, hogy a politikusok hülyének néz(het)ik az embert, hanem hogy a rendezők is.
Akár élőben is reszkethetett volna a Hold a tó vizén, a közelgő vihar miatt azonban az Erkel színpadára szorult.
A cím és a műfaji megjelölés („jókedvű musical-revü”) jó hívószavak egy nyári, szabadtéri színházi előadáshoz…