…a „függetlenség” egyre inkább nem korhoz, műfajhoz, stílushoz, színházfelfogáshoz kötődő fogalom lesz, hanem pénzügyi kérdés (már ma is eléggé az).
Hat felnőtt és nyolc gyermekelőadással készülnek az ünnepi évadra.
„A szerepről nekem rögtön Bence ugrott be, aki egyébként most éppen abban a korban van, mint a darabbeli Allan Felix.”
Még megnézhető utolsó előadások: Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak; Pelléas és Mélisande. Újra látható az Eltűnő ingerek.
A két jól megírt szerepet úgy játsszák a színészek, hogy azzal továbbgondolásra késztetik a nézőt.
Izgalmas, ahogy újraszíneződnek a kötelékek, ahogy a Keresztes Tamás játszotta csetlő-botló, szánalmat keltő „Te” és a bölcsnek, segítő szándékúnak mutatkozó Kocsis Gergely hol lent, hol fent ül a morális libikókán…
Biztosan lesznek, akiknek túl sok és túl direkt lesz ez a karikírozott, mégis nagyon ismerős panoptikum, amelyhez nem árt a színházi világ valamelyes ismerete sem.
…az alábbi rövid, hátborzongató üzenetdekódolás szerintem abszolút a realitás talaján áll: akár gyilkoltak a hatalmon levők, akárcsak az ellenzékük véli úgy, elkerülhetetlen a végén a mészárlás.
Az is kiderül az előadáson, hogy a Z generáció hangja, stílusa akkor is alkalmas hiteles színjátszásra, ha előzetesen műgonddal megírják a nem-autobiográfikus színdarabot.
…az egész előadás szimptomatikus: a mai magyar politika arcát rajzolja meg feketén-fehéren, tűpontosan.
…Nagy Péter István itt sem állja meg, hogy ne futtassa egészen a máig ezt a tragikus történelmi road movie-t.
Börcsök Boglárka, Bagossy Júlia, O. Horváth Sári és Lakos Fanni, Farkas Dorottya és Vass Szandi, Kiss-Végh Emőke, Vavra Júlia - női alkotók erős hónapja a Trafóban.
A 2024. március 20. és 24. között zajló MOST FESZT 2024 öt napja alatt tizenegy előadást (öt monodrámát, öt stúdiószínházi produkciót és egy versenyen kívüli előadást) láthatott a fesztiválközönség.
Rudolf Péter régen volt ennyire jó, mert ezúttal színészetének humoros, (ön)ironikus dimenziója helyett az érzelmesen drámait látjuk.
„Kizártnak tartom azt, hogy színpadra tudjak lépni úgy, hogy csak a saját szerepem érdekeljen. Ezt egyszerűen elképzelni sem tudom.”
Csak addig képes hangzatosan utálni a betolakodókat, amíg meg nem ölel egy ártatlan migráns gyermeklányt…
Az ember a privát poklait szeretné mennyországra cserélni, miközben nem fogja fel, hogy a mennyországaiból minduntalan maga csinál poklot.
…saját ambíciói mellett népe boldogulása is fontos neki. Magabiztos, lelkes, hisz az elveiben és hisz a győzelmében.
Ha még nem voltunk életveszélyben (vagy olyan helyzetben, amelyben joggal hihetjük, hogy abban vagyunk), honnan tudhatjuk, hogyan reagálnánk rá?
…egyszer sem érzem úgy, hogy bármit is el- vagy túljátszana, pedig színészi eszköztárának rengeteg fogását harcba küldi. Csak egyszerűen ott van a színpadon: Takács Katalin a benne és/vagy általa létező Blanche-sal.