Turbuly Lilla: Sorsrontásból jeles
Henrik Ibsen: Hedda Gabler / Katona József Színház -
Kicsit olyan, mintha tanulmányi célból megfigyelnénk egy emberjelenséget. Nem ráz meg, mert ezt a Heddát nehéz lenne sajnálni.
Kicsit olyan, mintha tanulmányi célból megfigyelnénk egy emberjelenséget. Nem ráz meg, mert ezt a Heddát nehéz lenne sajnálni.
Egyébként gyanítom (ez most egy álnaiv attitűd részemről), hogy nekünk nem a sztálini diktatúrával van (vagy nincs) különleges bajunk, hanem általában a múltunkkal.
… a rendező épp a darabépítésbe avatódik be, a szerkezetet, a formát kutatja, vizsgálja, miközben rákérdez saját szerepére is: ki ő itt ebben a történetben?
…a határozott férfi nem beszél az érzelmeiről, az alárendelt nő igazodik az elvárásokhoz.
Itt minden történés gondolat, más szóval semmi más nem történik, mint hogy a létezésről, annak értelméről és értelmetlenségéről folyik a gondolkodás.
Solness lezuhan, idővel majd a torony is ledől, de a színház felépül ezen az estén.
Egyetlen dolog képez ívet, fűzi fel egy szálra az előadást: az aktuálpolitikai állásfoglalás.
Van értelme, haszna a heroikus igazságkeresésnek abban a korban, amikor létélményünk a megvezetettség, a bizonytalanság, a bizalmatlanság?
Jön Fekete Ádám a Moby Dickkel és Varsányi Péter a Népmesebeavatóval.
Az univerzális téma adott, hiszen az életközépi eltévedéssel, a függőséggel bárki azonosulni tud.
A színpad és a nézőtér közötti tó távolságot teremt, amelyet sok jó ötlettel hidaltak át.
A Macskadémont elsősorban az előadók teljesítménye teszi élvezetessé a szórakozni akaró nyári közönség számára…
A hagyományoknak megfelelően átadták az évad művészi teljesítményeit elismerni szándékozó díjak is.
Mindannyian Pistik vagyunk. Hiába nem éltünk a megjelenített események idején, cipelhetjük elődeink terhét halálunkig.
… kirívóan gyenge előadással nem találkoztunk az öt nap alatt, sőt, megúszós középszerrel se.
Az előadás összességében mégsem tud átütő lenni. Jelenetről jelenetre csordogál, sokszor állóképszerű, valahogy kilúgozódott belőle a feszültség.
A lényeggel azonosul, a színészet (az élet) lényegével: végig kell játszani a szerepet, méghozzá a lehető legjobban…
Nemcsak a színház kereteit feszegetik, hanem a saját határaikat is, a test határait, a nézőközönség határait – minden határt, amit csak találnak. -
Rendezőknek kifejezetten inspiráló lehet ez a szabadversszerű, sok lehetőséget magában rejtő, fájdalmasan aktuális dráma.