…aktuális, abban biztos vagyok. Sőt! A fogyasztói vágyak kielégítése egyre inkább az emberiség fő tevékenységévé válik, miközben a paradicsom elvesztését csak az veszi észre, aki már elvesztette.
…ha már az előadás az igazság morális alapokon nyugvó színeváltozásairól (is) szól, nehéz eltekinteni attól, hogy eltöprengjünk arról: vajon kinek (és miért) fog tetszeni, és vajon kinek (és miért) nem.
A nézők a kávézó asztalainál és bárszékein ülnek, a színészek közöttük játszanak, akcióznak, és rendszeresen kiszaladnak a Tűzoltó utcára, ahol folytatják…
A Béke presszó helyszínéről és a törzsvendégeiről a színházjáró embernek óhatatlanul eszébe jut Egressy Zoltán Portugálja.
Botos Bálint rendezésében a hajdani, reneszánszkori színházi hagyományokig visszanyúló „asszonyverő játék” mintha éppen az ellentétébe fordulna át: itt a férfiak kapnak rendesen…
…nem az a fajta alkotás, mely mostanság komoly eséllyel várhatná a bekerülést a nemzeti alaptantervbe.
Szülei férfitársadalma rutinosan, álszent ideológiákkal takargatja a bűneit.
Nyilas Misi töretlenül hiszi, hogy „a felnőtt csak igazat mondhat”.
Kap is szépen, lazán az orcájára a múlt kommunista és a jelen NER-rendszere, erre a Trafó közönsége boldogan vevő.
A kínai színházcsinálók nem az öncélú (talmi) ragyogást és a mesterségesen keltett álizgalmat hajszolják, hanem tényleg választ próbálnak kapni és adni az emberiség legsúlyosabb erkölcsi-filozófiai kérdéseire…
A minap is túlságosan NEM mozgássérültszerűen ült a villamoson, és egy idős reumás néni fixírozni kezdte, hogy adja át a helyét.
Mély, tisztának vélt belső világunkba is befészkelték magukat a gyarlóságaink, beleégtek a lelkünkbe, mint hátrányos helyzetű gyerekbe a gettó emléke.
Jé, most jut eszembe: Az imposztorban Bogusławski éppen a Tartuffe-öt rendezi – sajátos módon – a vilnai színházban.
… az emberek szeretik az idiotizmust. Szeretnek idiótán viselkedni, és szeretnek más idiotizmusán röhögni.
…van ebben valami megható. Győző kiáll Juditért, Judit kiáll Győzőért. Korunk hősei ők, akik együtt szívják az életet.
Amellett, hogy öröm figyelni-hallgatni, hogy mit mesél magáról a szimpatikus fiatalember, jómagam együttérzéssel és drukkal figyeltem Szirtes Balázs minden arra irányuló kísérletét is, hogy valahogy érdekessé és felkavaróvá tegye az előadást.
… azt üzeni a debreceni közönségnek, hogy a jövőben a cívisvárosban senki ne számítson elbűvölő-bájoló, zenés remény színházára.
Irigyli is az ember Jánost, a szerencsés férfit, aki a színpadon zakóban, fekete kalapban ölelgeti-csókolgatja-tapogatja Böskét, és még jól össze is gabalyodnak egymással…
Egyébként a@LL3t4rgIAfőszeplői, a napjainkban érettségiző, tehát 2007 körül született mai 18 éves Z-sek már generációjuk utolsó hajtásai, sőt, lehet, hogy már tkp. a 2010 után született alfások előhírnökei.
Igaz is, miért ne lehetne hinni benne és forrón szeretni azt az istent is, akit mi teremtettünk magunknak?